Téved, aki azt gondolja, hogy a szélvédő együtt született az autóval. Nem sokkal az első automobil feltalálása után a gyártók rájöttek, hogy valami még hiányzik. A szabvány viselet, akárcsak a motorkerékpároknál a szemüveg volt, ám ez nem volt tökéletes védelem a bogarak és arcba csapódó sárral szemben.
Az első önjáró járművek gyártását a 19. század végén kezdték és a belső égésű motor fejlesztése előkészítette a terepet az első sorozatgyártáshoz. Gondolta volna, hogy egészen 1904-ig várni kellett, hogy az első szélvédőt bemutassák?
Az első szélvédők két darabból álltak és amikor a szélvédő túl piszkos lett, a vezető egyszerűen lehajtotta a felső felét. A szélvédő eredetileg síküvegből készült, bár a személygépkocsi-gyártók gyorsan felismerték a repülő üveg szilánkok által okozott veszélyeket egy baleset esetén.
A 20. század elején két európai tudós saját megoldást fejlesztett a síküveg szélvédő veszélyességének megoldására. A francia tudós Edouard Benedictus kifejlesztett egy szélvédőt, amely két rétegű síküveg közt egy cellulóz réteget tartalmazott, míg a brit feltaláló John C. Wood kifejlesztett egy hasonló típusú laminált szélvédőt Triplex márkanév alatt. 1927-ben Henry Ford megkezdte Triplex szélvédőket tartalmazó gépkocsijai gyártását. A fő hátránya a laminált szélvédőnek az volt, hogy a celluloid réteg idővel elszíneződött.
A 1950-es években, az autó gyárak edzett üveget kezdtek használni az oldalsó és hátsó ablakokhoz. Az edzett üveget magas hőmérsékletű kemencékben hevítették, amely hatalmas erőellenállásra képes és ha sérül, apró gyöngy formájú darabokra szétesik.
Az 1934-es Chrysler Imperial Airflow CW volt az első sorozatgyártású autó, amelynek egy egy darabból álló, hajlított szélvédője volt. Az Imperial CW ára 5000 dollárnál indult, amely a Chrysler valaha is készült legnagyobb autója volt.
